Már egynapos vagyok!

Mai napon utoljára jelentkezek nektek. Jó hírekkel szolgálhatok: egynapos lettem!

Több mint 24 óra eltelt már a születésem óta, ami milyen kevés és mégis mennyi minden történt már azóta. Megszülettem, megismerkedtem a szüleimmel akik nagyon szeretnek és nemsokára már utaztam is egy nagyon. Két kórház nővérkéi és doktorbácsijai ismertek már meg és viselik gondomat, de nekem mégis anya hiányzik mostmár nagyon. Ő az otthoni kórházban maradt, hogy jobban legyen és majd utánam tudjon jönni apával együtt. Tudom hogy nagyon szomorúak nélkülem és nagyon aggódnak miattam, mert állandóan ide telefonálgatnak hogy megtudják hogyvagyok. De mondjátok meg nekik, hogy egyre jobban! A doktorbácsi aztmondta, hogy nem is akkora a baj mint azt gondolták és szuper kiscsávó vagyok aki gyorsan gyógyul. Még kicsit nehezen kapok levegőt, de a szurik amiket kapok sokat segítenek. Tuti hogy ezek itt nagyon okosak, mert az egyiket valami doktorbácsi háúsznak hívják és itt mindenkinek ő parancsol...

Alig várom már hogy anya is ittlegyen! Idejön és nagyon közel lesz hozzám, hogy bármikor át tudjon jönni és megnézze hogy vagyok. Remélem tőle majd kapok valami fincsi táplálót tejcit, mert már nagyon éhes vagyok. Nemtudják itt a nővérkék hogy a szurikból nemlehet megélni? Ha hamarosan nem kapok énis tejcit mint a többiek, akkor lármázni fogok annyira hogy még ott nálatok is lehet majd hallani! Apa is meg fog látogatni majd minden nap, és ha szeretnétek csinál rólam képeket is, hogy megnézzetek ti is... Bár nemtudom mennyire vagytok rám kiváncsiak, mert eddig egyetlen megjegyzést se írtatok :( , pedig 1-2 jókívánság azért jólesne, hogy gyorsabban gyógyuljak és minél előbb hazamenjek! Szóval erőltessétek meg magatokat!

Mindenkit üdvözlök innen a nagyvilágból!