Édesanyám

Nagy hirtelen eldicsekedtem magammal és szót se ejtettem az én drága anyukámról aki a világra hozott. Remélem azért nem fogok érte kikapni mert most bepótolom!
Mikor még a pocijában voltam tegnap, a doktorbácsik aztmondták neki hogy ki akarok jönni hamarosan és vigyen be a korházba. Apával délután beültek a kocsiba és megérkeztünk a zentai korházban délután három körül. Akkor kezdődött számomra a nagy nap, pedig én még nem is tudtam róla... A doktorbácsik vizsgálgatták anyut és elmondták hogy bár egy kicsivel előbb akarok a világra jönni, de azért nem kell félni és minden rendben lesz. Anyu már nagyon izgult, de apa ott volt hozzá közel és kint a folyosón várta hogy megtudjon rólam valami. Anya néha kiment hozzá, hogy kis bíztatást kapjon és fogja a kezét. Ekkor készítette anyáról ezt a képet apa. Ez az utolsó kép arról amikor még anya hasában voltam.

Így ment ez egészen háromnegyed 9-ig amikor is már nem bírtam tovább és gyorsan megszülettem. Minden könnyedén ment, bár erről anya nembiztos hogy így vélekedik, de a lényeg hogy 9-kor már felsírtam, amit már apa is hallott a folyosón. Nagyon büszke volt rám hogy ilyen szép erős hangom van! A nővérke gyorsan kiszaladt elujságolni az érkezésemet! 10 perc múlva már túl az első fürdésemen apa megnézhetett az ablakon keresztül. Ekkor beszélt anyával is és készítette róla az első képet a születésem után.
Nagyon megörültem anyukámnak, mert nagyon szép!